"Másodszor már nagyobb lendülettel ugrattam, de sajnos, ez az ugrás sem sikerült, a túlsó part közelében nyakig elmerültem a mocsárban. Bizony, az lett volna az utolsó órám, ha hirtelen ötlettel nem bízom magam a karom erejére. Gyorsan és nagy erővel megragadtam a varkocsomat, ugyanakkor térdem közé szorítottam a lovamat, könyörtelen keménységgel...
Ezt a mondatot Hamvas Béla írta az Eksztázis c. esszéjében, 1960-ban Tiszapalkonyán, ahol száműzetésben, raktárosként dolgozott az Erőműberuházó Vállalatnál.
"A tudatos jelenlét arról szól, hogy teljesen éberen éljük az életünket. Észleljük az élet minden egyes pillanatának átható elevenségét. Érezzük, hogy élünk. Azonnali, élő kapcsolatban vagyunk saját belső erőforrásainkkal, melyek a belátást, átalakulást és egészségessé válást segítik."
Hamvas Béla Szellem és egzisztencia c. esszéjében írja, hogy Karl Jaspers filozófiájában a kommunikáció az emberi létezés központi jelensége. Ehhez idézi és értelmezi Jaspersnek az egyik legjelentősebb munkájából (Philosophie, 1932) azokat a meglátásait, melyek segíthetnek annak megértésében, hogy mi történhet a segítő kapcsolatban.
"Az ember hajlamos rá, hogy elfeledkezzék igazi önmagáról. Ki kell hát ragadnia magát ebből az állapotból, ha nem akar beleveszni a világba, a szokványokba, a gondolattalan banalitásokba, a járt utakba. A filozófia döntés arra nézve, hogy felfakasztjuk-e ősforrásainkat, hogy újból megkeressük az utat önmagunkhoz, s hogy aktivizáljuk belső...
GYAKORLAT
segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen úgyis
Fritz Riemann 1961-ben "A félelem alaptípusai" című munkájában kifejti, hogy a félelem az ember egyik legalapvetőbb érzése. A félelemre válaszként létrehoztuk a mágiát, a vallást, a tudományt, melyeknek célja a félelem leküzdése, legalábbis elviselése. A félelmeink az egzisztenciánkhoz tartoznak, a függőségeinket és a haláltudatunkat tükrözik....
Biztonságra és kapcsolódásra vagyunk hangolva…
Kulcsár Zsuzsanna Egészségpszichológia című egyetemi tankönyvében külön fejezetben tárgyalja a segítő hivatások lélektanát. Többek közt említi Heinz Kohut osztrák pszichoanalitikus elméletét, mely szerint az altruizmust, a másokon való önzetlen segítést úgy értelmezhetjük, mint az empátia gyakorlati megnyilvánulását.
Túlnépesedés, Az élettér elpusztítása, Versenyfutás önmagunkkal, Az érzelmek fagyhalála, Genetikai hanyatlás, A tradíció lerombolása, A dogmák ereje, Az atomfegyverek – Konrad Lorenz 1972-ben ezeket veszi sorra A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című művében.
"…az emberi faj számára nincs, de tagjai számára van még remény."
Villámfények Milan Kunderától...